Néha mindent megtagadunk, valamiért! S egyre távolodunk a perctől, a mától. Aztán mindent megfogadunk, valamiért! Te is úgy ahogy én, ahogy más messzire vágyunk. Néha indulunk, s feladunk mindent mi volt! S a képzelet szárnyain lebegve indulunk útra. Mielőt, miután, az egész; s kitudja mért? Mi az mit nyugtalan kergetünk, senki sem tudja. Hidd el nem lesz jobb máshol, ne menj el! Hidd el nem lesz jobb távol, ne fuss el! Békülj meg újra, újra-meg újra! Ne add fel. --- Néha indulunk s feladunk mindent mi volt s a képzelet szárnyain lebegve indulunk útra. Mielőtt, miután az egész; s kitudja miért? Mi az mit nyugtalan kergetünk, senki sem tudja. Hidd el nem lesz jobb máshol, ne menj el! Hidd el nem lesz jobb távol, ne fuss el! Békülj meg újra, újra-meg újra! Ne add fel. Hidd el nem lesz jobb máshol, ne menj el! Hidd el nem lesz jobb távol, ne fuss el! Békülj meg újra, újra-meg újra! Ne add fel. Hidd el nem lesz jobb máshol, ne menj el! Hidd el nem lesz jobb távol, ne fuss el! Békülj meg újra, újra-meg újra! Ne add fel. Hidd el nem lesz jobb máshol, ne menj el! Hidd el nem lesz jobb távol, ne fuss el! Békülj meg újra, újra-meg újra ne add fel