Alap: GóBiMusic
Felvétel/Master: Tj
Design: D & Tj
GóBi:
Sok mindent titkolnak előlünk az emberek,
Nem rettegek mert egyszer úgyis mindent meglelek,
Felfedez az élet, vagy én fedezem fel végre,
Ez lehet a mindenem, a rap az örök szentélyem,
De nem vagyok bezárva, mert nyitott minden kapuja,
És nem én vagyok tanainak egyetlen tanuja,
Sokan vannak még kik éltelik a műfajt,
És kitaszítják belőle a sok mocskos műszart,
Nem csinálom a műbajt, az igazit keresem,
Ha bajom van veled egyszer megmondom kereken,
Éppen ezért nem vesznek körbe engemet,
Az engedetlenek, kik miatt élni lehetetlenebb,
De nem csak nekem tetszene ha megszűnnének ezek,
A kezek, mik miatt mozdulni se lehet,
És felemelkedhetnénk végre magasabbra,
És egy új célért küzdve fednénk magunk vasba.
Tj:
Jól figyeld meg a képet a fejemben, mit megláthatsz,
Láttál már mindent? Ugye mostmár megbántad,
Tárgytalanná válik tőlem minden egyes gondolatod,
Nem teszed rosszul, ha az eltávozást fontolgatod,
Kérdezd meg mástól, kik jártak már itt,
Világösszeomlás ami itt elvártnak számít,
Mindenkiben lakik egy elmebeteg jellem,
De én lakom benne, nem ő lakik bennem,
Lehet, hogy emiatt a hatóerőm taszító,
De a flessem az fasza, a szövegem meg tanító,
Hogy elérjek valamit az lehet még 20 év,
De könyveld el, ilyen vagyok, én felkelek a 4:20-ért,
Imádom mikor a vihartól fénylik a hajnal,
Hogy legyen zúdító, én már kérni akartam,
Hogy mi az ami normális, senti se kérdezze,
Mikor minden halott, én akkor kapok életre.